“Charlie Chaplin vagyok, egy bevásárlóközpont udvaráról csapdáztak kiskoromban a testvéreimmel együtt. Sokat éheztünk és nagyon féltünk a kamionoktól, anyukánk a Helén macska. Nagyon kedves cica vagyok, magamtól hozzádörgölőzők az emberhez, fel lehet ám már engem venni, már megszelídültem, cukin tudok bújni. Nagyon jók az energiáim is, megnyugtató a közelemben lenni, szeretek ám ágyban aludni, aki megszeret, annak kimutatom a szeretetem, nem utolsósorban jól is nézek ki, és ha szeretnél egy hűséges dorombológépet, akinek pihe-puha illata van, akkor én vagyok az, mert egészen különleges illata és tapintása van a bundámnak.”

​HA MESEKÖNYVET ÍRNÉK RÓLA: ő lenne a megnyugtató ultra, aki mindig megvigasztalna, ha valami bajod van, kedves szavakat suttogna a füledbe és mivel mentett cica, mindig örülne, ha veled lehetne, mert iszonyú hálás. Ruganyos léptekkel üdvözölne és minden nap várna haza a lakásban. Szépséges lelkével elvarázsol és olyan jó hozzábújni, mert pihe-puha illata van, tényleg babaillatú, bár már kamasz cica, de ő az, aki mindenkinek jót akar csak és jót gondol a világról, már annyira szeretne egy álomgazdit, mert már nem jó neki itt. Arról álmodik minden éjjel, hogy élhet egy fantasztikus világban, ahol nem dobják ki a kiscicákat, mint amilyen ő is volt, hanem mindörökké kedves mindenki, és ő egyedüli vagy max. második, harmadik cica lehet egy csodálatos gazdinál.